"Életbevágóan fontos semmiségek írója" - írta róla Szerb Antal, s idézi a bukaresti Kriterion Kiadónál 1970-ben Egy csésze tea címmel megjelent novellaválogatás borítója. Meg hogy "[N]agy művészi aggályok között írt: a legegyszerűbb kifejezést kereste, a minden póztól mentes kifejezést, szóval a…

"...nem volt mást megölnie, mint saját magát. És nem bírta megtenni. Az istennek se bírt meghalni. Hogy tehette volna? Hogy mehetett volna el? Itt volt minden, amit utált." Minden írásműben, legyen az újsághír vagy tudósítás, az utolsó mondat(ok) a legfontosabb(ak). Meg az első(k). A Sabbath…

Eltűnt a világból a jó, a nemes, az emelkedett; minden tönkrement és lealjasodott. Megint vége... Mondatok a Krasznahorkai regényét megalapozó Megjött Ézsaiás című "levél"-ből. (Hiányos bibliai műveltségemen átsegített a két Radnóti-sor: "...méltó szavakat itt úgysem tudhatna más -/a rettentő…

Sokévtizedes kemény munkával kifejlesztett sznobizmusom eredményeként gyanúval viseltetek a bestsellerek iránt. Másrészt viszont persze csak érdekel, hogy mi az, amit nemcsak a zemberek falnak, hanem a kritikusok is lelkesednek érte. Így aztán kivettem a könyvtárból a Javításokat. A regény…

Undor, kiábrándultság, utálat, gyűlölet – és elegancia. Kb. a kétharmadánál tartok ennek az esszéregénynek, Márai 1944–48-as krónikájának, nagyon ambivalens érzések közepette. Márai Sándor klasszisokkal jobb esszéista, mint A gyertyák csonkig égnek című világsikerű giccs szépírója. Az 1972-ben…

Egyveleg következik, laza összefüggésekkel, a közös szál a kultúra (esetleg kultúrahiány) meg én. Meghalt David Bowie. A hír első körön legfeljebb azért üthetett szíven, mert egyidősek vagyunk – most már csak voltunk –, de ő persze halhatatlan… Nem volt hozzá közöm, kimaradt a zenei műveltségemből,…

„Sok mindenről egyszer s mindenkorra nem akarok tudni. – A bölcsesség a megismerésnek is határokat szab.” (Nietzsche: Bálványok alkonya) Az elmúlt napok, hetek olvasmányai megint egyszer összefonódtak. Volt, hogy logikusan, volt, hogy furcsán, a véletlen játékaként. A fenti…

"Bementél egy könyvesboltba és megvetted a könyvet. Jól tetted. Már a kirakatban fölfedezted a borítót, rajta a keresett címet. E látható nyomot követve odabent a boltban utat törtél magadnak a Még Nem Olvasott Könyvek sűrű torlaszai közt; a kötetek szemöldökráncolva néztek…

João Ubaldo Ribeiro – meg mertem volna esküdni, hogy soha nem hallottam (láttam) a nevét a tavaly elhunyt brazil írónak. Pedig csaknem harminc éve itt lapult a könyvespolcomon – időnként ráadásul átpakolva, tehát kézbe véve – zseniális kisregénye. Már máskor is áradoztam…

Nem tudom, mennyire vonzóak e blog látogatói számára a most már sorozatban (hiszen ez a harmadik) közreadott mondatok A tulajdonságok nélküli ember-ből, én azért nem állom meg, hogy ne adjak közre egy…