P-nek

„Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.”

     (József Attila: Eszmélet)

„Nem szeretem a szükségszerűség szót, rossz íze van” – veti oda egy, az inkriminált szót tartalmazó megjegyzésemre ifjú beszélgetőpartnerem. Nekem rögtön József Attila – meg persze Marx – jut eszembe, és magyarázni kezdem, hogy ok-okozat, és hogy a látszólagos véletlen mögött megbúvó szükségszerű, de a röpke filozófiai csevelynek hamar vége szakad, hiszen számára nincs jelentősége. Én viszont elkezdem felfrissíteni hajdan szerzett (felületes) filozófiai ismereteimet, mert a dolog nekem fontos: a világról, a lét megismerhetőségéről, megérthetőségéről van szó. Közben persze értem a fiatalembert is: neki az élet a szabadságról, a korlátozatlanságról szól, ne jöjjek neki akkor gúzsba kötő szükségszerűségekkel. Szükségszerűség és szabadság – évszázadok óta témája a filozófiának.

Három év szünet után így született meg sorozatom újabb darabja, amely – elismerem – a korábbiaknál kissé nehezebben olvasható.

 *

 A magyar nyelv (több mint félévszázada kiadott) értelmező szótára:

szükségszerű – melléknév és főnév

A dolgok, körülmények és események összefüggéséből elkerülhetetlenül következő. Szükségszerű következmény. Ezzel szükségszerűen velejár, hogy… Ebből szükségszerűen következik, hogy…

(filozófia) Az, aminek a léte a szükségszerűség folytán adva van, ami a szükségszerűségből következik. A szükségszerű és a véletlen kölcsönös összefüggése.

 szükségszerűség főnév

  1. (választékos) A szükségszerű melléknévvel kifejezett sajátosság, jelleg; vminek ilyen volta. Előre látta a fejlemények szükségszerűségét.
  2. (filozófia) A jelenségeknek az a rendje, hogy belső összefüggéséből és kölcsönhatásukból, továbbá az oksági viszonyból elkerülhetetlenül bekövetkeznek. Történelmi szükségszerűség. A cselekvés szabadságának a felismert szükségszerűség az alapja.

A www.kislexikon.hu szerint a szükségszerűség „az egyetemes összefüggés egyik formája, amely a dolgok, jelenségek lényegéből elkerülhetetlenül következik… Dialektikus ellentétet alkot a véletlennel s ugyanakkor elválaszthatatlan kapcsolatban is van vele… Minden jelenség egyszerre szükségszerűség is és véletlen is, mert a szükségszerűség a véletlen formájában jelenik meg, de a véletlenek mögött a szükségszerűség áll. Ez a dialektikus viszony teszi lehetővé a valóság jelenségeinek, azok mozgásának tudományos leírását, a törvényszerűségek feltárását.”

    *

Véletlen és szükségszerű. Egészen primitív (de számomra mindig fontos) példával. Ha kimozdulok otthonról, nap mint nap számtalan emberrel találkozom az utcán, a metrón, munkában, vásárlás közben. Véletlen, hogy ki jön szembe, kivel kell éppen szót váltanom. Vagy mégse kizárólag? Hiszen nem mindegy, hogy Budapest mely körzetében járok, ez eleve meghatározza a szembejövők nagy többségét, ahogy annak is megvan az oka, hogy miért épp bizonyos emberekkel van dolgom. Az meg végképp nem esetleges, hogy ki az, aki ezek közül az emberek közül szimpatikus, akivel megismerkedem, netán össze is barátkozom.

 

*

A kislexikon.hu szócikkének utolsó mondata Hegelhez és nyomában Marxhoz visz: „A szükségszerűség dialektikus kapcsolatban áll a szabadság kategóriájával is, mert csak a felismert szükségszerűséggel összhangban álló cselekvés lehet igazán szabad.”

„A szabadság = a felismert szükségszerűség” tétele az elmúlt kétszáz évben ismételten kiváltotta a „szabad akarat” hirdetőinek berzenkedését ellenkezését vagy éppen dühét.

A tétel egyébként még sokkal korábbra, Spinozára vezethető vissza, noha ő némileg másképp értette, mint Hegel. Etikájában Spinoza azt az embert, aki beképzeli magának, hogy szabadon választhat és dönthet, egy kőhöz hasonlítja, amely a magasba dobva végighalad a maga pályáján, s közben azt hiszi, hogy maga határozza meg útját és a helyet, ahova esik. Spinoza az észben bízik, amely tisztán, adekvát módon fogja fel a dolgokat és szükségszerűségükben ragadja meg őket. Azt pedig, amit szükségszerűnek tekintünk, amiről tehát belátjuk, hogy ilyennek kell lennie, azt helyeselnünk kell; ezért a belátás egyenlő a helyesléssel, a helyeslés pedig nem más, mint akarás. Amit felismertünk, azzal szemben nem szabadságnélküliek, szenvedők vagyunk, hanem önmagunkat meghatározók és szabadok! Tovább menve: Mivel minden, ami szükségszerű, Isten akarata, ezért megismerése és helyeslése egyszersmind növekvő szeretet Isten iránt és beletörődés az ő akaratába. A vallás és a boldogság is abban rejlik, hogy az ember magától értetődően odaadja magát a szükségszerűnek, vagyis Isten akaratának.

Röviden összefoglalva: a dolgok szükségszerűségének fel- és megismerése vezet el a boldogsághoz és Istenhez, s végső soron ez tesz szabaddá.

*

Hegel nem Istennel, hanem a történelmet alakító világszellemmel „dolgozik”. És elég nagy különbség az is, hogy míg Spinoza az észben, az egyes emberek megismerő képességében bízik, addig a hegeli világszellem az egyéneket saját eszközeinek tekinti. A nagy történelmi személyiségeket nem kivételes egyéni tulajdonságaik teszik azzá, amik; a világszellem gyakran méltatlan és gyarló individuumokra bízza céljai kivitelezését. Viszont bennük a történelmi szükségszerűség testesül meg, a „kor szelleme”. A cselekvő egyén hiheti azt, hogy pusztán személyes céljait követi, holott – és ezt Hegel az „ész cselének nevezi” – a képzelt célokon túl a történelmileg szükségszerű jut érvényre. A cselekvő egyén csak e történelmileg szükségszerű megvalósításának eszköze.

*

Akárcsak Hegelnél, a szabadság Marx és követői szemében is „tudatos szükségszerűség”. Minden történés szükségszerűen folyik le, s amennyiben az ember képes ennek törvényeit felismerni, tervszerűen felhasználhatja őket saját céljaira. A szabadság alapjában véve az a képesség, hogy hozzáértéssel döntsünk. A döntő lépést a szabadsághoz azonban csak akkor teszik meg az emberek, ha a társadalmi fejlődés törvényeit is ugyanolyan egzakt módon ismerik meg és alkalmazzák, mint a természeti törvényeket. Végső soron pedig – mondja Marx – e megismerés alapján magát a társadalmat változtatják meg. Vagyis a marxista álláspont szerint nem elegendő a szükségszerűség felismerése, mert a szabadság lényege a szükségszerűség felismerése alapján kifejtett gyakorlati tevékenység. Így léphetünk át a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába.

 uitz_ikonalizis.jpg

                                        Uitz Béla: Ikonanalízis (1922)

A filozófiatörténeti fejtegetések fő forrása. Hans Joachim Störig: A filozófia világtörténete (Helikon, 1997)

***

A sorozat korábbi darabjai:

Szóudvar 1. Egyenrangú  --  2. Ifjúkor  --  3. Őszinte  --  4.  Rend  --  5. Tükör  -6. Gyász --

7. Fénykép  --  8. Utazás  --  9. Csend  --  10. Szó  --  11. Tárgy  --  12. Öl, ölés  --  13. Sakk --

14. Álom, álmodik  --  15. Boksz  --  16. Párbeszéd  --  17. Búcsú  -- 18. Anyagiak -- 19. Szivárvány

Szerző: rás  2016.12.30. 23:47 12 komment

Címkék: József Attila Marx Spinoza Hegel Harangozó Teri Uitz Béla

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr1612085083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2016.12.31. 01:36:01

rás:a fiatalt megkérdezted, hogy ő miért óckódik ettől a kifejezéstől? Nem illik a magunk beidegződésében megrekedni. A mai tudományos eredmények, rendszerelméletek, robotika, magfizika, űrkutatás nem tűrik ezt a merev leegyszerűsítést.

rás · http://ras2.blog.hu 2016.12.31. 11:59:25

@egy nagyi: Nem tudom, milyen "merev leegyszerűsítésről" beszélsz.

egy nagyi 2016.12.31. 15:48:44

rás:maradjunk a történelemnél:szükségszerű volt 6 millió zsidó ember elpusztítása?
Majd legközelebb bővebben,most egy CD-én meghallgatom egy regény második részét, nem tudom hirtelen átállítani az agyam.
2017-es vágyképem:
a VILÁGBÉKE

rás · http://ras2.blog.hu 2016.12.31. 16:14:08

@egy nagyi: A regény valóban többet ér. :) Boldog új évet!

egy nagyi 2016.12.31. 18:27:09

rás: köszönöm,Neked is

beszélő név 2017.01.02. 10:17:09

Szabadság és szükségszerűség hegeli-marxi összefüggéseinek, ha tetszik, dialektikájának szerintem egyik legjobb ironikus kifordítását adja Kundera a Tréfában. Egyfajta nézőpontot, ahonnan kristálytisztán látszik, miért nem érdemes – közép-európai házunk táján pedig különösen nem – komolyan venni az ilyesfajta elméleteket.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.01.02. 10:44:53

@beszélő név: Először is: "Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája" (Goethe - de Marx is szerette idézni)

Kunderát nemcsak hasznos, hanem jó is olvasni. Már csak azért is, mert mint minden igazi irodalom, többféle értelmezésre is lehetőséget ad. Kedvet csináltál az újraolvasáshoz. Kösz. :)

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.01.07. 09:10:53

@rás: a tiltakozást szerintem az váltja ki, hogy a szükségszerűséget a legtöbben "elrendeltségként", predestinációként értelmezik, tehát olyan történésként, ami elkerülhetetlen. Hiába élsz Budapesten egy meghatározott kerületeben, leélheted úgy az életed, hogy sose futsz össze egy veled rokon lelkületű személlyel és sose alakul ki semmilyen kapcsolat köztetek, annak ellenére, hogy minden abba az irányba mutat, hogy nektek találkoznotok kellene.
A marxizmus egyik nagy tévedése, hogy a társadalmi törvényeket olyannak tekinti, mint a természeti törvényeket. Ha kiejtek egy labdát a kezemből, a földön a gravitáció miatt leesik. Ha vannak társadalmi ellentétek, azok szükségszerűen forradalomba torkollanak. Ez azonban így nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy mindig minden "fejlődött". Mintha nem lett volna soha sehol "visszalépés" a történelemben, mintha minden arra mutatna, hogy szükségszerűen a modern nyugat-európai kapitalista világrendnek kellett kialakulnia.
Az is igaz, hogy 40-50 vagy 100 évvel ezelőtt sokkal inkább meghatározta a szükségszerűség az életünket: sokkal fontosabb volt, hova születtünk, mit tanultunk, milyen társaságba jártunk. Bár ez ma se lényegtelen (és sokak számára pl. fájdalmasan szükségszerű, hiszen egy roma számára kitörni a putrik világából százszor nehezebb, mint egy fehér középosztálybelinek külföldre költöznie), messze nem olyan meghatározó, mint korábban. Van lehetőség társadalmi, földrajzi mobilitásra.
A marxista értelmezéssel nekem mindig az volt a bajom, hogy mechanikus és merev. Hozzáigazítja a valóságot (nem mintha szerintem lenne objektív valóság) az elmélethez. Persze nem tudom, hol tart a modern marxizmus, de mint utolsó nagy XX. századi filozófia rendszer, szerintem nem alkalmas arra, hogy olyan hétköznapi események magyarázatára alkalmazzuk, mint egy két ember közötti beszélgetés. Mindamellett, hogy a gazdaságra vonatkozó megállapításai továbbra is igazak.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.01.07. 21:44:11

@Attila HG: Én se gondolom, hogy a marxizmus (minden esetben, tárgytól függetlenül) alkalmazható lenne két ember beszélgetésére - és nem azért, mert XX. századi (értsd: ósdi, elavult)filozófiai rendszer. Kicsit komolyabban: a marxizmusnak mint politikai filozófiának, világértelmezésnek (értelmezésnek és nem magyarázatnak!) sokat ártott a Marx utáni (elsősorban német) szociáldemokrácia determinista szemlélete, amire aztán sok lapáttal tett rá a primitív sztálini leegyszerűsítés, a napi politikai célszerűségnek alárendelt "elmélet",ami nagy mértékben meghatározta azt, amilyennek a rendszerváltozás előtti nemzedékek Kelet-Európában megismerték a marxizmust. Marx és a marxisták mindenekelőtt azt állítják, hogy a világ megismerhető - hogy igenis létezik a tudatunktól független, objektív valóság -, és ebben az értelemben alkalmazzák a szükségszerűség és a véletlen (Hegel szerint) dialektikusan összefüggő kategóriáját a társadalmi folyamatok megértésére és leírására. A predesztináció - a különböző keresztény felekezetekben eltérő, és sokféle értelmezésnek teret adó - teológiai tétele éppúgy nem a marxizmus sajátja, mint a töretlen, egyenesvonalú fejlődés eszméje, még ha a Kommunista Kiáltvány, tehát egy politikai mozgósító céllal írt dokumentum alkalmas is ilyesfajta magyarázatra.

egy nagyi 2017.01.08. 18:00:45

@rás: nos, egy egyszerű gondolat, ma már sokan tudjuk, hogy az emberiség a Földön záros határidőn belül elfogyasztja a Föld nyersanyagait, a túlnépesedés miatt mondhatjuk, hogy szükségszerű folyamat, de úgy gondolom, hogy a marxi terminológiába nem illik bele, mert nem szükségszerűség. Mert a fogyasztás korlátozásával lehetett volna korrigálni ezen, de akkor nincs semmi, amit ma élvezünk, kérdés boldogabbak vagyunk ettől.
Ami pedig a predesztinációt illeti, az a gondolat kísért,hogy az ember, mint evolúciós lény, önnön lényegénél fogva,a lét-re, gondolkodásra és a kételkedés jogára van predesztinálva.

Mindig úgy gondolok a társadalmi mozgásokra, mint a földünk tektonikus mozgására, állandó dinamikában van, soha nincs nyugalom az emberiség történetében, és nincs olyan lineáris társadalomfejlődés sehol a világon, ahol egy-az egyben érvényes lenne a marxi szükségszerűség fogalma, mert mindig van egy DE. Te történelem tanár vagy , gondolj bele és vonatkoztass el történelmi materializmus dogmáitól.
Úgy vélem az a bizonyos objektív valóság létezik, de állandó kihívója a létünknek, a keresés, mint szükségszerűség van/tudomány/, de a véletlen hozza meg sokszor az eredményt.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.01.08. 20:58:29

@egy nagyi: A marxi szükségszerűség fogalmában immanensen ott van a "DE". Sokszor idézett kedvenc latin mondása volt: De omnimus dubitandum (mindenben kételkedni).

egy nagyi 2017.01.09. 00:53:24

@rás: akkor értjük egymást, én lehet, hogy a vulgáris álláspontokat vettem alapul.
süti beállítások módosítása