77?! Az k.rva sok! - ismételgette perceken át hat évvel fiatalabb Joe barátom, hol kényszeredett kacagással, hol mélyen, komoran a szemembe nézve. Hát igen... Pedig én valami tündéri, mesés számként gondoltam mindig a 77-re, lásd például Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese.    

(2006 júliusában egy a Közel-Kelettel foglalkozó háromrészes írás volt az első blogbejegyzésem - akkor még A vajszínű árnyalat blog vendégeként. Aktualitását az Izrael és a Hezbollah között Dél-Libanonban és Észak-Izraelben folyó "34 napos háború" adta.) „Mélységes mély a múltnak kútja” – írja a…

A régi szép időkben (ha reggel nem kellett - nem reggel kellett - dolgozni menni) ilyentájt, reggeli és kávé (két külön entitás) után fogtam a Népszabadságot, kiültem az erkélyre és olvastam. Most bekapcsolom a számítógépet, és az első ablakban 15 "elsődleges" e-mail, köztük hat hírlevél, plusz…

"Szerettek volna gazdagok lenni. Úgy gondolták, hogy értenének hozzá. Tudnának úgy öltözködni, nézni, mosolyogni, mint a gazdagok. Megfelelően tapintatosak, diszkrétek lennének. Elfelejtenék a gazdagságukat, nem fitogtatnák. Nem kérkednének vele. Olyan természetesen lélegeznék be, mint a levegőt.…

Vajon tudta-e, hogy az élete utolsó névnapja? Képes-e ilyesmire gondolni az ember? Vagy elhatározta-e már, hogy az lesz élete utolsó névnapja? Hogy fontos volt neki, azt tudom, mert halálosan megsértődött, amiért megfeledkeztem róla, és nem érdekelte az, amit mindig elmondtam neki mentegetőzésként,…

A Facebook ma dobta fel 7 éves emlékként ezt az akkor - exhibicionizmusból kifolyólag - ott is közzétett bejegyzést. Most exkluzív ismétlés blogom olvasói (és a magam) számára. *** in memoriam Máté Kerek születésnaphoz közeledve fogamzott meg bennem a gondolat, hogy önéletrajzi sorozatot indítok,…

A z utolsó harmad csalódás: egyszerűen szétesett a történet. Az volt a benyomásom (valami ilyesmit egy recenzióban is olvastam), hogy Nádas az íróasztalfiókok mélyéről előszedte a sok évtizeden át gyűjtött, őrzött régi feljegyzéseit, ötleteit, és megpróbálta beleilleszteni ebbe a talán utolsó…

Folytatva az olvasást, most éppen attól vagyok lenyűgözve, ahogy Nádas kifeszít egy-egy pillanatot, a konkrét téren és időn kívül sok más dimenziót belerakva - vagy inkább kihozva belőle. Adva van például az a helyzet, hogy egy a szünidejét a falujában töltő egyetemista lány véletlenül együtt utazik…

Évtizedek - az Emlékiratok könyve megjelenése és gyors elolvasása - óta Nádas-fan vagyok, egyre lelkesebben és talán elmélyültebben is. Ez utóbbi állapothatározó az újraolvasást is feltételezi. Ezt eddig - gyenge emlékezetem szerint - az Egy családregény végével, az Emlékiratok könyvével és…

Előző bejegyzéseimben már említettem, hogy a közelmúltban elhunyt magyar-amerikai történész (az 50-es években a Szabad Európa Rádió munkatársa), Deák István önéletírását olvasom, s hogy eléggé ambivalens a viszonyom a könyvhöz. Történelmi, pláne leegyszerűsítő politikai fejtegetései gyakran keltenek…